Látogatóban a Kormányzó székely testőrénél
A szolgálat kezdésekor és befejezésekor a Magyar Hiszekegyet elmondtuk és ennek szellemében éltünk
vitéz Joó Lóránd írása
Székelyudvarhely,
2010. február 8.
Vajda Lajos m.kir. testőr az elsők között lett kiválasztva a székely honvédek közül |
Napsütéses, hűvös január végi reggelen utunk a marosszéki Fehéregyházára vezetett. Célunk az idén a kilencvenedik évét töltő Vajda Lajos meglátogatása, aki vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr talán utolsó élő testőre. Családias fogadtatásban volt részünk. Meggyőződhettünk a Vajda család felebaráti szeretetéről és becsületes, tisztességes jelleméről, ami az ősi székely-magyar virtust idézte fel előttünk. Nem véletlen, hogy Lajos bácsi az alig felszabadult Székelyföldön a sorozásra váró délceg székely legények közül elsők között volt kiválasztva a Magyar Királyi Testőrségbe. Szembetűnő a sok mindent megélt ember frissessége és korát meghazudtoló emlékezete. Miközben az akkori testőri toborozásról beszélgettünk, feltűnt az a büszkeség, hogy Horthy kormányzó úr katonájává válhatott, de elmondása szerint érezte, tudta a vállalt feladat súlyát. Az egykori testőr kitűnően emlékezett néhai bajtársaira, akiket szintén Székelyudvarhelyről avattak testőrré. Látható volt Lajos bácsi elérzékenyült tekintete, ahogy a régi képekről idézett számunkra. Ahogy sorba jöttek elő a történetek, a mellettünk lévő idős emberre úgy tekinthettünk, mint a letűnt idők beszédes tanújára. Elmondása alapján a testőri viselet a székely szakasznál különb volt, ezért hívták őket „vitéz testőröknek”. |
Nem csoda, hiszen a kormányzó úr emlékirataiban számol be a székely palotaőrség kiválóságáról, amelyet Ferenc József a Monarchia uralkodója is megemlített akkori szárnysegédének, a későbbi magyar államfőnek: „Ő Felsége különös érdeklődéssel fordult a palotaőrség felé, és feltűnően szíves mozdulattal köszönte meg tisztelgését.” A legfelsőbb elismerés a székelyudvarhelyi cs. és kir. 82. gyalogezrednek szólt. Ferenc József császár és magyar király testőrei voltak a kiképzői a székely testőröknek is, és bizony „nem lehetett egy napon emlegetni azt, hogy mi milyen kiképzést kaptunk, s ők milyen katonák voltak!” - hallottuk a megállapítást.
- Belső szolgálatot teljesítettünk a királyi palotában, a lakosztályoknál, az ezüstkamránál, s ahol kellett - emlékezett vissza az egykori székely testőr. - Horthy kormányzó szárnya alá vette a zsidókat, akiket estére hazaengedtünk és nappal őriztünk a Várkertben - hallottuk a a mai általános megítélés hiteles cáfolatát. - Azt hiszem, ha Szálasi közbe nem lép, Erdély úgy maradt volna, ahogy volt - vélekedett Lajos bácsi. Talán akkor nem szakadt volna meg a testőri élet sem.
Így terelődött a szó a valós tényre, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós negyedévszázados kormányzósága sem volt mentes a viszályoktól, egyre erősödött a nyilas és kommunista mozgalom. Ezeknek maga az erős kezű, viszont ezekben az években egyre idősödő és kimerülő kormányzó sem tudott gátat szabni.
Az 1944-es összeomlás koronatanújaként székely testőrünknek alkalma volt látni az akkori körülmények hatására megtört és elkeseredett államférfit, aki később még portugáliai száműzetésében is erősen hitt a Magyar Szent Korona Országainak felszabadításában.
A jövő alakulása kapcsán Vajda Lajos bácsi így szólt: - A szolgálat kezdésekor és befejezésekor a Magyar Hiszekegyet elmondtuk és ennek szellemében éltünk.
Feladatunknak kell tekintsük ennek a szellemiségnek az átmentését mindennapjainkra, ami egy Szebb Jövőhöz fog vezetni a Jó Isten segedelmével.
Vajda Lajos Udvarhelyszék székkapitányával vitéz Kövecsi Nagy Zsigmonddal