vitéz Kiss János
Erdőszentgyörgy, 1883. március 24. – Budapest, 1944. december 8.

 

Mellszobra a róla elnevezett középiskolában (Bp. XII. ker. Kiss J. altábornagy u.)

Altábornagy, a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának katonai vezetője, a nemzeti ellenállási mozgalom mártírja.

Székely katonacsalád sarja, dédapja a napóleoni harcokban harcol a franciák ellen, nagyapja Bem seregében védi Erdélyt. A kassai katonai alreáliskolában kezdi tanulmányait., majd kiváló minõsítéssel végzi a nagyszebeni hadapródiskolát. 1902-ben hadnagy a tiroli 11. császárvadászoknál. 1915-ben olasz fronton századparancsnok. Isonzónál a Vaskorona Rend kardos hadiékítményes kitüntetését, majd a Tiszti Arany Vitézségi Érmet érdemli ki.

A bolsevik diktatúra bukása után a hajmáskéri tanezred parancsnoka.

 

1921-ben alezredes, 1927-től Sopronba helyezik a Mátyás király 5. honv. gy.ezredhez. 1924-től az esztergomi kerékpáros 3. zászlóalj parancsnoka. 1927. nov. 1-én ezredes. 1938-ban gyalogsági szemlélő, altábornagy. Kifogásolja a kormány németbarát politikáját. 1939-ben nyugdíjazzák.

1944-ben memorandumot terjeszt a kormányzó elé: javasolja hogy a honvédséget ezentúl csak az ország érdekében használják fel. Barátja, Bajcsy-Zsillinszky Endre felkéri a nyilasok és németek elleni ellenállás katonai vezetőjének. Célja, Budapest város megkímélése a harcoktól, nyílt várossá nyilvánítása a németek kiszorítása után. A német megszállás után haditervet dolgoz ki, amelyben javasolja, hogy a magyar hadsereg csatlakozzon a jugoszláv ellenállási mozgalomhoz. A nyilasok árulás révén a szervezkedést leleplezik, a vezetőket elfogják. Kisst súlyos kínvallatást követően halálra ítélik és 1944. december 8-án a Margit körút katonai fegyházában kivégzik. A háború után több településen is utcát, illetve egy iskolát neveztek el róla. A kőszegi városi temetőben nyugszik. Sírhelyét a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánították.

 

 

 

 

 

Vissza