Őrnagy. Az I. világháború egyik legendás hőse, a magyar ejtőernyős fegyvernem megszervezője.

A Budapesti Hadapródiskola elvégzése után tiszthelyettesként vezénylik az olasz frontra a Bosznia-Hercegovinai 3. tábori vadász zászlóaljhoz. Elsődleges feladata váratlan éjszakai rajtaütésekkel, erőszakos felderítéssel, állandóan zavarni, nyugtalanítani az ellenséget, és foglyokat ejteni. Sikeres vállalkozásai nyomán zászlóssá, majd hadnaggyá lép elő.

19 éves hadnagyként a Globocak hegycsúcs elleni támadás során egy 15 fős rohamcsapat élén három olasz állást számol fel, több száz foglyot ejt és 6 nehéztarackot zsákmányol. Haditettéért megkapja az Tiszti Arany Vitézségi Érmet (1918), majd tíz évvel később a Katonai Mária Terézia Rend Lovagkeresztjét (1928).

Az első világháború után, mint hivatásos tiszt a régi hadseregből a nemzeti hadseregbe lép, és a győri gyalogezredben szolgál. 1922. augusztus 15-én avatják vitézzé, szeptemberben előlép főhadnaggyá, 1927. november elsejével századossá.

1935 tavaszán Mosonmagyaróvárra helyezik át, ahol május elsejével átveszi az árkász század parancsnokságát.

1938-tól a honvédség elit alakulatának, az ejtőernyős egységnek megszervezője és kiképző parancsnoka Szombathelyen, majd Pápán. A csupa önkéntesekből álló, fiatal sportembereket magába foglaló alakulat tagjai különleges kiképzést kapnak közelharcból, mesterlövészetből és minden terhelés elviseléséből.

1939. novembertől őrnagy. A Veszprém-Jutaspuszta repülőtérről 1941. április 12-én a Délvidékre indul bevetésre öt géppel az ejtőernyős zászlóalj. A vezérgép közvetlenül a felszállás után megbillen, lezuhan és kigyullad. A katasztrófában a repülőgép személyzete, Bertalan Árpád harccsoport-parancsnok és 15 ejtőernyőse hősi halált hal.

A Magyar Királyi 1. Honvéd Ejtőernyős Zászlóalj a tragédia után parancsnoka nevét veszi fel, így 1941. május 17-étől megnevezése: Magyar Királyi vitéz Bertalan Árpád 1. Honvéd Ejtőernyős Zászlóalj.

Sírja a budapesti Farkasréti Temetőben található.

Vissza