vitéz Bánfalvy István
Sopron, 1897.04.03. – Budapest, 1975.03.17.

Repülő és tüzér vezérőrnagy. Kőszegen, majd Kismartonban végzi katonai tanulmányait.

1916-tól a 4. lovas tüzérezred tisztjeként az orosz, olasz és szerb fronton teljesít szolgálatot. 1918. novembertől a győri hadkiegészítő parancsnokságon, majd a 19. honvéd tüzérezrednél, a proletárdiktatúra idején rövid ideig a Vörös Hadseregben is szolgál.

1919-ben 8 hónapos román internálás után kezdi hadiakadémai tanulmányait. 1926-ban végez a mödlingi katonai műszaki akadémián.

1928-tól 1934-ig a Légügyi Hivatal munkatársa, osztályvezető helyettes. 1934-től 1938-ig a Hadiakadémián, 1936-tól a honvéd törzstiszti tanfolyamon is tanít. 1938-tól 1939-ig a Honvédelmi Minisztériumban osztályvezető.

1939-1941. márciusa között a magyar légierő vezérkari főnöke. 1944. július - október között a Honvédelmi Minisztérium légügyi főcsoportfőnöke és a Légierők parancsnoka. Német követelésre a nyilasok letartóztatják, és halálra ítélik. A kivégzés elől sikerül megszöknie. 1945-ben nyugállományba helyezik. 1946-ban a HM igazolja.

A kommunista rémuralom idején, 1950-ben "áruhalmozás" vádjával 8 havi börtönbüntetésre ítélik, szabadulása után a fővárosból Baktalórántházára kitelepítik, ahol segédmunkás, aratómunkás, gépkocsivezető, állatkísérő.

Vissza