Vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc védelmében
2007.08.29.

A Magyar Nemzet című polgári napilap 2007. augusztus 23-i számának 4. oldalán Joó IstvánA kormányfő leporolná a Sólyom–pert” címmel közölt írást. A cikk egyik mondata a lap szellemiségétől eltérő módon, a baloldali sajtó szintjére süllyedve emlékezett meg vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc magyar királyi vezérezredesről, a Vitézi Rend harmadik főkapitányáról.

vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc
(1892 - 1980)

 

A méltatlan mondat szerint: „Szekeres – akinek sokat bírált felterjesztésére tavaly helyre-állították a nyilasmozgalom hullámain magasra emelkedett néhai Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredesi fokozatát – nem habozott.”

Az alkotmányjogilag illegitim, csupán a szovjet megszállók kiszolgálására létrejött debreceni „Ideiglenes Kormány” által fémjelzett 81/1945. (II.9.) M.E. rendelet alapján a Tatár-hágó legendás II. világháborús védőjét 1945. június 19-én közigazgatási úton lefokozták és a honvédség kötelékéből eltávolították. Az Alkotmánybíróság viszont 2/1994. (I.14.) számú határozatával a fenti rendelet egyes rendelkezéseit, így a vonatkozó paragrafust alkotmányellenesnek minősítette, és megsemmisítette.

A kommunista bűnözők terrorjának kiszolgálására és vérbosszújának végrehajtására létrejött „Népbíróság” 1950. március 30.-án bűnösnek mondta ki I. rendbeli folytatólagosan elkövetett háborús bűntettben, ezért életfogytiglani fegyházra, mint főbüntetésre ítélte. 1945 elején szülőhazájából távozni kényszerült, így a távollétében hozott népbírósági ítélet tényleges oka az volt, hogy vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc kimagasló szerepet játszott a nyugati magyar antikommunista emigrációban. Ezen „ítélet” ellen Györgyi Kálmán, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze 1998. október 16-án felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 1998. december 7-én kelt végzésével a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, a fenti ítéletet teljes mértékben hatályon kívül helyezte, ily módon vitéz kisbarnaki Farkas Ferencet rehabilitálta. Ez nyitotta meg a jogi lehetőséget a példás katona és jó hazafi rendfokozatának helyreállítására.

A Honvédelmi Minisztérium kommunikációs osztályának ezen üggyel kapcsolatosan korábban kiadott közleménye szerint az 1945 utáni bolsevik diktatúra időszakában bizonyíthatóan politikai okokból elítélt katonák erkölcsi és katonai rehabilitációjával kapcsolatos eljárásokat a honvédelmi törvény alapján létrehozott Rehabilitációs Bizottság folytatta le. A tábornok esetében a vezérezredesi rendfokozat posztumusz helyreállítására vonatkozó előterjesztést a nevezett testület egyhangúlag támogatta, majd felterjesztette a Köztársasági Elnök úrnak történő továbbítás érdekében a honvédelmi miniszternek.

A miniszter ezt követően vizsgálatot kezdeményezett, amely megállapította, hogy az előterjesztés az idézett bírósági ítéletek alapján megfelel a hatályos jogszabályi feltételeknek. Ezért a miniszter köteles volt a javaslatot a Köztársasági Elnök úr elé terjeszteni, aki a hatályos jogszabályok alapján helyreállította rendfokozatát.

Aki tehát megkérdőjelezi vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc rehabilitálását, az szembefordul az egész magyar jogrendszerrel

Sértő a „ nyilasmozgalom hullámain magasra emelkedett” kifejezés használata is, hiszen a Magyar Királyság 1945-ös összeomlásig a Magyar Királyi Honvédség jogfolytonossága egyértelmű. A szerző sajnálatosan egyoldalú megközelítését jelzi, hogy a saját elvtársai által - belső leszámolás keretében – 1950-ben kivégzett Sólyom Lászlót mégsem nevezi a „bolsevizmus hullámain magasra emelkedett” személynek.

A méltatlanul támadott vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc rehabilitásával összefüggésben meg kell említeni vitéz Somorjai Bélának, a Vitézi Rend Svájcban élő, és vitéz Balogh Ádámnak, a Vitézi Rend Ausztriában élő tb. törzskapitányainak nevét, akiknek hosszú, türelmes és kimagasló kutatási munkával sikerült bebizonyítaniuk e nemes lelkű magyar katona ártatlanságát és az ellene felhozott vádak alaptalanságát.

A nemzetellenes baloldalt ismerve azonban érthető a gyűlölet a mélyen hívő, vallásos római katolikus katonatiszt ellen, aki az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus egyik szervezője is volt, melynek megrendezéséért később magas pápai kitüntetést kapott.

A néhai vitéz kisbarnaki Farkas Ferenc kormánybiztosi beosztásban gróf Teleki Pál fõcserkész mellett az 1933-as Gödöllői Jamboree főszervezőjeként tevékenykedett, 1942-től 1980-ban bekövetkezett haláláig a Magyar Cserkészszövetség főcserkésze volt. Eszmei vezetője lett az 1945-ben létrehozott Teleki Pál Cserkész Munkaközösségnek, amelyből három év múlva, az otthoni Magyar Cserkészszövetség föloszlatása után, külföldön a Magyar Cserkészszövetség (1989-től Külföldi Magyar Cserkészszövetség néven) fejlődött ki. 

1947. augusztus 20-án a bajorországi Altöttingben, az 1939. májusában választott törvényes magyar Országgyűlés Képviselőházának együttes ülésén az emigrációba kényszerült képviselők a kormányzói jogkör ideiglenes gyakorlásával megbízott magyar királyi miniszterelnökké választották. Közjogi értelemben ez volt a második világháború előtt utoljára szabadon választott magyar Országgyűlés utolsó ülése. Legitimitás szempontjából sokan vitatják ezeket a tényeket, viszont a Vörös Horda fegyvereinek árnyékában a magyarságra telepedett kommunisták rémuralmának fényében ez sem lehet vita tárgya.

1949-től a Magyar Szabadság Mozgalom elnöke lett, tagja a Nemzetek Antibolsevista Frontjának. 1962-től az emigrációban újjászerveződő Vitézi Rend Főkapitánya volt.

Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr családjához hasonlóan az ő családja is katona hőst adott a hazának, hiszen egyetlen fiát 1944. augusztusában avatták tisztté, aki októberben az első hősi halottak között volt Nagyszalontán.

Jó magyar volt. Jó katona. És keresztény. Ez az egyetlen bűne azok szemében, akik halála után is támadják, gyalázzák.

vitéz Pintér Kornél
a Történelmi Vitézi Rend
észak-dunántúli törzskapitánya

 

Vissza