Szobrot állítottak Bodaszőlős-Zeleméren Horthy Miklós és Baltazár Dezső emlékére
2018.09.24.

A Horthy Miklós Társaság és a Történelmi Vitézi Rend közös rendezvényén, a Hajdúböszörmény melletti Bodaszőlős- Zeleméren 2018. szeptember 15-én, ragyogó időben és nagyszámú közönség előtt került sor a szobrok leleplezésére, Baltazár püspök egykori kastélyának udvarán. A püspök Horthy titkos tanácsosa volt, egyben baráti viszony fűzte őket egymáshoz. A kommunista korszakban teljesen lepusztított kastélyt - melyben többször is járt a kormányzó - Barabás János vásárolta meg és áldozatos módon az eredeti állapotában újította fel. Így a szobrok avatása ez alkalommal is magánterületen, festői környezetben történhetett meg. Köszönet érte a Barabás családnak.

A szobrok állítását a Horthy Miklós Társaság kezdeményezte, szervezte és kiviteleztette, a felemelő rendezvényt a Társaság elnöke, Zetényi-Csukás Ferenc vezette le.

A Himnusz eléneklése után v. Béres Ferencnek, a Történelmi Vitézi Rend országos törzskapitányának szólítására a jelenlévők közösen mondták el a Magyar Hiszekegyet. A házigazda Barabás János üdvözlő beszédében kiemelte, hogy a rendezvény „egyben egyfajta múltba nézés és tisztelgés az ősök, az időben előttünk járók előtt. Nem belekeverve a mát, bármilyen párt-, vagy egyéni érdeket”. A Horthy család nevében Horthy Éva asszony üdvözölte a jelenlévőket.

Publik Antal versmondása, Balázsi László ny. unitárius püspök és felesége énekes-verses előadása méltó módon színesítette az eseményt.

A kormányzóra Dr.v. Bucsy László törzskapitány emlékezett tárgyilagos Horthy képpel és cáfolhatatlan történelmi tényekkel. Mint bevezetőjében elmondta: „mindazok számára, akik v. nagybányai Horthy Miklósra az őt méltán megillető tisztelettel tekintenek, ünnep ez a mai nap. Hiszen a kenderesi kastély, Kereki, Csókakő, Hencida, a Hazatérés Temploma, Káloz, Harc község és a budapesti Attila Hotel után ismét Horthy szobrot avathatunk. Ráadásul egy olyan hiteles helyszínen, amely ténylegesen köthető a kormányzó személyéhez. Ezek a szobrok a kormányzó kultuszának és a nevével fémjelzett csaknem negyed százados korszaknak elismerő jelei. Horthy emlékének még mindig erős ellenszélben, és többnyire magánterületeken emelt bástyái.” Beszédét, melynek teljes szövege e tudósítás végén teljes terjedelmében olvasható, vastaps követte. Fazekas János Baltazár püspök - eddig soha nem hallhatott - életútjának ismertetésével szinte az élők közé hozta vissza a nagy reformátort, aki a Nagy Háború alatt harctéri egyházi szolgálatot is ellátott és a református tábori püspökség megalapítója volt.

Vass Ildikó éneke után a püspök unokája, a Nemzet Művésze, Vásári Tamás zongoraművész és karnagy a „nagypapára” emlékező személyes élményeivel varázsolta el hallgatóságát. A rendezvény csúcspontján, a szobrok leleplezése kapcsán a Horthy-szobrot alkotó v. Csák Attila vitézi székkapitány és a Baltazár-szobrot alkotó Túri-Török Tibor szobrászművészek beszéltek műveikről és az alkotás során megélt felemelő érzéseikről.

A szobrokat a katolikus, református és unitárius egyházak képviselői áldották illetve szentelték meg, majd a Horthy család, a Horthy Miklós Társaság illetve annak valamennyi elszakított magyar területet képviselő tagjai és a jelenlévő szervezetek koszorúzása következett. A Történelmi Vitézi Rend koszorúit a országos törzskapitány a debreceni vitézekkel együtt helyezte el. Az eseményen a Történelmi Vitézi Rend végig zászlós díszőrséget adott a szobrok mellett és felállt a szoborállításokat adományokkal is támogató Közép-Magyarország Keleti Törzsszék tízfős zászlós díszegysége is.

A rendezvény végén többek részéről hangzottak el a Horthy Miklós Társaság és elnöke áldozatos munkáját méltató szavak, majd Dr.v. Bucsy László törzskapitány hívására közösen a Magyar Hiszekegy közös elmondásával zárult a program ünnepi része.

Az eseményt követően a Barabás család elegáns környezetben, kifogástalan kiszolgálással, remek ízű ételekkel, édességekkel és italokkal látta vendégül a rendezvény valamennyi résztvevőjét. Köszönet érte.

r.v.Bucsy László törzskapitány

Képek: Tóth Péter

***

Dr. vitéz Bucsy László ünnepi beszéde

Bodaszőlős- Zeleméren 2018. szeptember 15

 

Tisztelt Jelenlévők, Hölgyeim és Uraim, Nemzetes Hölgyek és Urak!

Mindazok számára, akik v. nagybányai Horthy Miklósra az őt méltán megillető tisztelettel tekintenek, ünnep ez a mai nap. Hiszen a kenderesi kastély, Kereki, Csókakő, Hencida, a Hazatérés Temploma, Káloz, Harc község és a budapesti Attila Hotel után ismét Horthy szobrot avathatunk. Ráadásul egy olyan hiteles helyszínen, amely ténylegesen kapcsolható a Kormányzó személyéhez.

Ezek a szobrok a Kormányzó kultuszának és a nevével fémjelzett csaknem negyedszázados korszaknak elismerő jelei. Horthy emlékének - még mindig erős ellenszélben és többnyire magánterületeken emelt - bástyái.

A Kormányzóra emlékezve ma csak jelezni tudjuk egy végig a becsület és tisztesség jegyében járt, kezdetben kivételesen sikeres, majd egyre nehezebb, végül tragikus életút állomásait, kiemelve Horthy eléggé nem hangsúlyozható szembenállásait Hitlerrel.

Emlékezhetünk egy 14 éves legénykére, akinek egész életére rányomta bélyegét a Fiumei Haditengerészeti Akadémián tanult jelmondat: „A kötelesség az életnél is előbbre való”. Briliáns tengerészeti pályát befutva ő lett az otrantói tengeri csata hőse, altengernagy, a flotta főparancsnoka szerint „a Monarchia haditengerészetének legjobb és legderekabb tisztje”.

Emlékezhetünk rá, mint az 1918-as összeomlás után kenderesi birtokaira visszavonult gazdálkodóra, aki a szegedi nemzeti kormány hívására elvállalja a hadügyminiszteri tárcát, mondván: „Nem hallgathatom Kenderesen a fű zúgását, midőn szerencsétlen hazám a porban fekszik.”

És emlékezhetünk rá, mint a Nemzeti Hadsereg fővezérére, aki egyértelműen figyelmeztetette a románokat, ha ellenállásba ütközik, lövetni fog. Így vérontás nélkül történik meg a bevonulás a kommün alatt vörös rongyokba öltözött fővárosba, mely ért a szóból és a büntetés lehetősége helyett ünnepelve fogadja Horthy – mint maga írja – acélseprűvel rendteremtő kezét.

És emlékeznünk kell a Kormányzóra, aki a Nemzetgyűlés előtt így esküszik 1920. március 1-én: „… mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére megtehetek, Isten engem úgy segéljen”.

A következő évtizedben pedig, a Horthy életútnak ebben a nemzetmentő szakaszában megtörténik a csoda: a Trianonnal halálra ítélt ország feltámadása. A szinte hihetetlen eredményekről nincs módunk most beszélni.

1938. március 13, az Anschluss azonban új helyzetet hozott, szomszédosak lettünk a hitleri birodalommal, mellyel szemben Horthy diszkréten távolságtartó politikára törekedett.

Montgomery, amerikai nagykövetet idézve: „az egyetlen államfő volt, aki rendre merte utasítani Hitlert. Annak ellenére, hogy a német és az orosz imperializmus két tüze közé volt szorítva, Magyarország állott ellen legtovább a német követeléseknek.”

A tárgyalások a Führerrel egyre hűvösebbé váltak.

Magyarország a tengelyhatalmak szövetségeseként kényszerpályára került, az angolszászok minden - a németek háta mögött az utolsó lehetőségig megkísérelt - magyar közeledést elutasítottak. Horthy már a doni katasztrófa előtt, 1942 – ben kereste az angolszász kapcsolatokat és a háborúból való kilépés lehetőségét. Súlyos helyzetekben került szembe Hitlerrel és hozott az akkori Európában egyedülálló döntéseket. Ezekről is csak szinte felsorolás szerűen:

- 1938. augusztusa. Hitler határozott kérése ellenére nem hajlandó a németekkel együtt megtámadni Csehszlovákiát.

- 1939. szeptember 1. Magyarország szintén nem hajlandó részt venni Lengyelország lerohanásában. Még a felvidéki magyar vasútvonalakat sem biztosítja a németeknek. A kormány válasza: „…a kérelem teljesítése nem lenne összeegyeztethető a magyar nemzet becsületével.” Horthy pedig ezt írja: „ kiadtam a parancsot, hogy az átvonulás erőszakolása esetén az összes hidakat robbantsák fel.” Ez valóban becsület és bátorság dolga volt.

- Mint ahogy az is, hogy megnyitják a lengyel-magyar határt, biztosítva ezzel mintegy 100.000 embernek menekülést, katonának, zsidó és keresztény civilnek egyaránt 40.000 lengyel katonának segítenek eljutni Franciaországba, a németellenes lengyel emigráns hadseregbe

- Hazánk bombázásáig, 1944 áprilisáig a magyar légvédelem nem tüzel az átrepülő szövetséges bombázókra és a később foglyul ejtett angolszász repülőket sem adják ki a németeknek.

- 1941 április. Németország megtámadja Jugoszláviát. A Führer csapatainak hazánkon történő átvonulásán túl a magyar csapatok részvételét is követeli. Horthy azonban megtagadja a balkáni háborúban való magyar részvételt. A jugoszláv – magyar örök barátsági szerződésre való tekintettel csak Jugoszlávia megszűnése után vonulnak be a magyar csapatok Délvidékre és akkor is csak a Trianon előtti magyarlakta határokig.

Ha a Kormányzó megtagadja a németek átvonulását, az már 1941 – ben megszállást eredményezett volna, annak minden várható és a zsidóságot döntően sújtó következményével.

-1941. június 22. Hitler megtámadja a Szovjetuniót. A románok, olaszok, szlovákok, horvátok és finnek azonnal korlátlanul csatlakoznak, Norvégia és Svédország kollaborál, francia, belga, holland és spanyol önkéntesek is harcolnak a németek mellett. Csak Magyarország van várakozó állásponton, Horthyt idézem: „ Mi ameddig lehetett, kivontuk magunkat a Hitler által óhajtott korlátlan szövetség megkötése alól……a diplomáciai kapcsolatot megszakítjuk, de tovább nem megyünk.”

A kérdést négy nappal később Kassa bombázása döntötte el. Hazánk hadiállapotban lévőnek nyilvánította magát a Szovjetunióval. Eltekintve minden máig tisztázatlan körülménytől, Magyarország tette meg utolsóként ezt a tragikus és kényszerű lépést Európában.

A Kormányzó gondjait családi tragédia is tetézi. 1942. augusztus 20 - án hősi repülőhalált hal a kormányzóhelyettes, Horthy István repülő főhadnagy

- A németek a Szovjetunió ellen ekkor már a teljes magyar haderő részvételét követelik. Horthy és a kormány ismét ellenáll és elérik, hogy csupán a II. magyar hadsereg kerüljön kiszállításra a doni arcvonalra. Az ígért német segítség elmarad és az elsöprő orosz támadás, 1943. január 12 után Horthy arra törekszik, hogy a magyar haderőt határainkig vonják vissza.

- 1943. április 17. Ismét Klessheim. Horthy megint ellenáll Hitlernek, nem hajlandó leváltani Kállay miniszterelnököt. A Führer, aki saját köreiben a Kormányzót ekkor már csak „dörzsölt gazfickónak” titulálja, üvöltözve követeli. „ Magyarországon ne csak beszéljenek a zsidókérdésről, hanem oldják is meg”.

És ez az a megkerülhetetlen kérdés, ami miatt a kormányzót még ma is gyakran méltatlanul gyalázzák. A tárgyilagosságot és a történeti hűségre való törekvést igénylő témához most csak néhány korabeli idézetet:

  • „.. …hősi tett volt…hogy … Magyarország a német nyomással dacolva többet tett, mint amit morálisan el lehetett várni tőle……… A zsidók biztonsága nagyrészt annak volt köszönhető, hogy milyen törvényeket hoztak a korlátozásukra. Ezzel ugyanis azt a látszatot keltették, hogy Magyarország eleget tesz Hitler követeléseinek, de az ország ezeknek a törvényeknek a segítségével tudott fennmaradni menedéket nyújtó oázisként”.
  • Máshol: „ A magyar antiszemita törvények viszonylagos enyhesége és a szomszédos államokban már tomboló zsidóirtás miatt, az ottani zsidók Magyarországot valóságos mennyországnak tekintették.”
  • Eichmann vallomása szerint pedig ez volt az egyetlen ország az egész megszállt Európában, ahonnan ki merték őt utasítani.

Mint ahogy ez volt az egyetlen ország, amely katonai erővel mert a zsidók védelmére kelni, mint ezt tette Horthy hozzájárulásával a budapesti zsidóságot megmentő Koszorús Ferenc vezérkari ezredes a páncélos hadtestével. 1944. július 06 – án, a március 19 – ike óta már megszállt országban.

Mert 1944 március 18 - án, délelőtt Klessheimben Kállai leváltásán túl a német igény már a teljes katonai és gazdasági együttműködés és a zsidókérdés radikális megoldása. Horthy ezeket elutasítja, Hitler üvölt, Horthy is az asztalra csap és elhagyja a termet. Délután a Führer közli, hogy már délelőtt kiment a parancs Magyarország megszállására. A Kormányzó tehetetlen, csak egy távollétében tartott külön tárgyalás eredményként nem tartóztatják le. A delegáció hazautazását minden módon gátolják, mire hazaérnek a megszállás elkerülhetetlenül megtörtént.

A következő hónapok a Kormányzó minden erőfeszítése ellenére a szomorú végjátékot hozzák. A közigazgatásban és a hadseregben megerősödik a németbarát és nyilas vonal, a Gestapo gőzerővel dolgozik. Megkezdődnek a deportálások, melyek szervezésében zsidó vezetők is közreműködnek. A végső cél kezdetben ismeretlen, az Auschwitz-jegyzőkönyvet még a zsidók elől is eltitkolja a Zsidó Tanács. A Koszorús-féle akcióra akkor kerül sor, amikor a jegyzőkönyv júliusban a Kormányzó tudomására jut.

A románok 1944. augusztusi kiugrása után Horthy legfőbb célja a fegyverszünet elérése és a háborúból való kilépés. Az angolszászok ismét elutasítják, az orosz fegyverszünet pedig idő hiányában már nem realizálódhat. Hadseregének németbarát részére nem számíthat, parancsait elhallgatják, nem teljesítik, leghűségesebb tábornokát és altábornagyát lefogja a Gestapo. Már csak néhányan állnak mellette, amikor október 15 – én beolvastatja a rádióban a fegyverszüneti proklamációt.

Ifjabb Horthy Miklóst aznap csellel, tűzharcban elfogja a Gestapo és sebesülten, szőnyegbe csavarva ismeretlen helyre hurcolják. A Kormányzó még tárgyal Hitler külön megbízottjával, de hiába. A németek elfoglalják a rádiót, és elhangzik Szálasinak a Kormányzó lépését árulásnak minősítő beszéde.

Október 16 - án Horthyt és kíséretét a Gestapo épületébe szállítják, ahol fiának szabadon bocsájtási ígérete és állandó géppisztolyos őrség mellett lemondását az alábbi nyilatkozattal írja alá:

„ Én nem mondok le, még kevésbé nevezem ki Szálasit miniszterelnökké, de aláírom a papirost, hogy megmentsem egyetlen megmaradt gyermekem életét. Kényszerrel, géppisztolyok között kizsarolt aláírásnak nem is lehet alkotmányjogi értelme.”

És ezzel véget ért egy kivételes államférfi csaknem negyedszázados, becsülettel, tisztességgel és mindenek fölött hazaszeretettel teljes pályafutása.

Roosevelt amerikai követet idézve. „..Több, mint két évtizeden át a józan észnek, a rendnek és a stabilitásnak volt a szimbóluma az ingatag, rendszertelen és beteg Európában.”

A Kormányzót a nürnbergi perben csak tanúként hallgatták meg, a magyar kormány 1946. február 16 – i háborús bűnösök listáján sem szerepelt, saját korában, és azóta sem ítélték el soha. Napjainkban mégis fékevesztett támadásoknak van kitéve, nácinak, gyilkos antiszemitának, sőt egy ismert liberális történész részéről tömeggyilkosnak bélyegezve. Még nemzeti oldali történészeink egyike – másika is meglepően lavíroz ez alatt a nyomás alatt.

 

Hölgyeim és Uraim!

Felmerülhet a kérdés, hogy mi mit tehetünk a Kormányzót méltatlanul támadó helyzetekben. A válasz elég egyértelmű. Hiteles történelmi tényekre támaszkodva, tárgyilagosan és higgadtan emlékezni rá, kiállni tisztessége és igazsága mellett. Úgy, mint most itt Zeleméren a szoborállítással, ami a Történelmi Vitézi Rend értékrendje szerint példás nemzetvédelmi cselekedet. Köszönet érte mindenkinek, akit illet, elsősorban a szobrot befogadó házigazdáinknak, hiszen ezzel ez a park és ez a kastély egy újabb bástyánkká, egy újabb Horthy emlékhellyé vált.

Befejezésül a Kormányzó barátjának és tanácsnokának, Baltazár püspöknek a Háború az evangélium világításában című írásából idéznék az igazság, így a mi igazságunk és Horthy Miklós igazsága - adott esetben - harcos természetéről.

„ Az igazságban benne van a harci szellem. Nem azért, mintha a támadás lenne a természetében. Hanem azért, mert …. kihívja mega ellen az ellenhatást. Az igazság hatása nem lenne elég erős, képviselőinek fellépése... nem lenne elég bátor, ha reakció nem mozdulna meg ellenük. Ebben az ……ellenhatásban találja meg aztán a próbáját a meggyőződés, a kitartás és a hűség.”

Eddig az idézet és egyben útmutatás Baltazár püspöktől.

Meggyőződéssel és hűséggel kitartani egykori Kormányzónk emléke mellett, bízva abban, hogy a rá szórt alaptalan vádak előbb-utóbb lehullanak és egy olyan valós Horthy-kép bontakozhat ki, amely előtt bárki tisztelettel hajthat majd fejet.

Köszönöm a figyelmüket.

 

 

Vissza