Elhunyt a szabadságharcos távfutó-legenda vitéz Serényi István
2015.02.23

Életének 97. évében, 2015. március 27-én távozott közülünk vitéz Serényi István hírlapíró, távfutó atléta, a Történelmi Vitézi Rend tb. törzskapitánya. Trencsén-Teplicen született 1917. december 13-án katonacsaládból. Édesapja akkor ott teljesített csendőri szolgálatot. Az összeomlás után menekültek Magyarországra, ahol édesapját visszavették a csendőrség kötelékébe, és végül Veszprémbe került, mint őrparancsnok. Így Veszprémben végezte iskoláit, és ott kezdett sportolni is a veszprémi Magyar Országos Véderő Egyesületnél (MOVE). Mint az ország egyik legjobb atlétája, több országos bajnokságot is nyert. Az 1940-es években a veszprémi Danuvia üzem tisztviselője és sportoktatója lett. Ebben a minőségében kezdődött a hírlapírói tevékenysége, és így lett a Veszprémi Hírlap, a Nemzeti Sport és a Sport Hírlap munkatársa. A kommunista hatalomátvétel után riportjai és haditudósításai miatt kényszermunkára ítélték, ahonnan 1947-ben szabadult.

1949-ben szökött át Ausztriába, és Salzburgban telepedett meg, amely akkor amerikai fennhatóság alatt volt. Itt vállalta el a Stars and Stripes amerikai katonai lap kézbesítését az ott állomásozó négy-ötszáz családnak. Öt és fél évig hordta az újságot, és ebben az időben ismerkedett meg a szintén katonacsaládból származó Nikkolini Erzsébettel (Zsóka), akivel házasságot kötöttek. 1956-ban Amerikába emigráltak, ahol 35 évig éltek, és csak 1991-ben tértek vissza Európába.

Kiemelkedő esemény az életéből, amikor 1959-ben Hruscsov amerikai látogatásakor a New York-i Szabadság-szobor szemeit fekete lepellel kötötte be, jelképezve az USA vakságát a magyar szabadságharc eltiprójával szemben. 1960 októberében, a rab nemzetek memorandumával New York-ból Washingtonba futott (360 km!), és a világsajtó nyilvánossága előtt nyújtotta át a memorandumot a Fehér háznál Nixon alelnöknek. E teljesítményével nyolc egymást követő napon lefutotta a maratoni távot. Az ön országa szabad lesz – mondta a futónak Nixon, amikor kezet fogott Serényi Istvánnal.

1962-ben San Franciscóból New York-ba gyalogolt (4500 km!), és ezen a távon megjavította az 1909 óta fennálló rekordot. 74 nap alatt tette meg az utat, dacolva a nevadai sivatag hőségével és a Sziklás-hegység hóviharaival. Nemkülönben a mellette loholó újságírók fárasztó kérdéseivel, aminek köszönhetően Magyarország nevét két hónap alatt többször írta le az amerikai sajtó, mint az azt megelőző öt évben. „Freedom for Hungary!” – állt a sportoló trikóján. Útja során hat pár cipőt koptatott el, a sivatagban kígyó marta meg, a fagyok miatt három lábujjáról leesett a köröm.

Az ekkor negyvenhárom éves vitéz Serényi István ezután lett Magyarország „utazó nagykövete”. Öt földrész 44 országában királyok, államférfiak, kormányzók fogadták a híres magyar sportembert. Rendszeresen szerepelt, mint hírlapíró, ünnepi szónok. 1991-ben Bécsben települt le, ahonnét körútjai során leginkább a magyar ifjúság nemzeti öntudatát iparkodott erősíteni. Évtizedek alatt kiépített nemzetközi kapcsolatai révén pedig „csendes diplomáciával” igyekezett minden magyar ügyet elősegíteni. Jelmondata ez volt: „Szabadságot az egész világnak, Szabadságot a magyaroknak, szent magyar Hazánknak!

1964-ben avatták vitézzé New Yorkban. A Vitézi Rend az arany nemzetvédelmi kereszt és az arany érdemkereszt kitüntetésekkel ismerte el a magyarságnak tett szolgálatát. Áder János köztársasági elnök 2013-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével tüntette ki. Búcsúztatása 2015.április 14-én (kedden) 14:30-kor lesz a bécsi Zentral Friedhof Krematorium-ban. Sírbahelyezése Veszprémben 2015. április 23-án (csütörtökön) 11.00-kor a belvárosi Károly (vörös) templomban gyászmisével kezdődik.

 

 

 

Vissza