Országzászló-emlékmű avatás Győrben
2008.06.04.
„Védőn fölénk feszül az Országzászló”
A győri „NE-felejcs” Polgári Egyesület 2005. június 4-én kezdett aláírásgyűjtésbe, s ez év decemberében Petíciót nyújtott be az akkori, szocialista polgármesternek mintegy 6300 győri polgár aláírásával az Országzászló-emlékmű visszaállításáért, mintegy enyhítendő határon túli testvéreink dec.5-i „lelki trianonját”. A Történelmi Vitézi Rend területi csoportja azonnal ügyünk mellé állt. Sajnos az akkori városvezetés elvetette az emlékmű felállítását.. 2006-ban, a választások után, a jobboldali városvezetés pozitívan állt a kérdéshez, - ekkor már több civil szervezet is csatlakozott - önkormányzati döntés született, hogy közérdekű kötelezettségvállalással, közadakozásból az emlékmű eredeti helyén, eredeti formában visszaállítható. Így 2008 tavaszán, a „NE-felejcs” Polgári Egyesület 3 éves „harca” nyomán elkezdődhetett az építés, hogy az emlékmű elkészüljön az évfordulóra.
2008. június 4-én délután fél öt órakor, a trianoni békediktátum aláírásának 88. évfordulóján harangzúgással kezdődött a győri régi-új Országzászló-emlékmű felavatása.
A szép, méltóságteljes megemlékezés, ünnepség egyik legimpozánsabb színfoltjaként vonultak be cserkészek és diákok a Történelmi Vitézi Rend által hozott 64 vármegye zászlóival, valamint a Vitézi Rend képviselői, tisztségviselői a történelmi zászlókkal. A Történelmi Vitézi Rend díszalegységét vitéz Hunyadi László főkapitány úr vezette, a vármegye zászlókat és a történelmi zászlókat dr. vitéz Bucsy László törzskapitány hozta Gödöllőről. Sokan jöttek Felvidékről, többek között Dunaszerdahely alpolgármestere is.
Fehér Imre nyá.hör őrnagy, Győr-Moson megyei vitézi székkapitány vezetésével, irányításával, katonai tiszteletadással történt az egész ceremónia, az Országzászló behozatala felhúzása, melyben a Szent László Határőr Hagyományőrző Egyesület és a Nemzetőrség tagjai vettek részt.
A jelenlévő, közel ötezer embert a kezdeményező „NE-felejcs” Polgári Egyesület és az adományozók nevében Fehérné Markó Kamilla VRNT, elnök asszony köszöntötte. Beszédében hangsúlyozta: „ Nem fordíthatunk hátat határon túli testvéreinknek, sorsukra hagyva őket. Mi is elkövettünk éppen elég történelmi hibát és bűnt – elsősorban önmagunkkal szemben – ahhoz, hogy most már ne legyünk senkinek a balekjai, saját nemzettestvéreink árulói. Szent István koronája az ő jussuk is, mert a nemzet nemzet marad, bárhol is húzzák meg az országhatárokat….Megmaradásunk egyetlen valós feltétele és biztosítéka, ha ÖSSZMAGYARSÁGBAN gondolkodunk, élünk és cselekszünk!… Találjuk meg együtt a hazát, melyben nemcsak otthon érezzük magunkat, hanem boldogulni is tudunk.”….akkor majd védőn fölénk feszül az Országzászló.”
A 64 vármegye földjét a Pesthidegkúti Polgári Körök Szövetsége tiszteletbeli elnöke Bánffy György Kossuth díjas színművész hozta és helyezte el az ereklyetartóban, az emlékmű tervét elkészítő mérnökházaspár kíséretében. Bánffy két verset adott elő, az egyiket egy győri költő Reményi András írta az eredeti Országzászló 1934-es avatásakor, majd dr. Ottófi Rudolf alpolgármester vette át a város nevében az emlékművet, melyet a történelmi egyházak képviselői megáldották, megszentelték. Ünnepi beszédet mondott legautentikusabb vendégünk, Vitézi Rendünk tagja, vitéz dr. Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának alelnöke. Ebből idézek: „Egy hirtelen feltett kérdésre, hogy a nemzet melyik része sérültebb a maradék magyarországi vagy az elszakított részek, talán nem is tudnánk adni gyors választ, sőt lehet, hogy gondolkodás nélkül válaszolnánk. De ha végiggondoljuk az elmúlt évtizedeket napjainkig, akkor december ötödike adja meg a választ – a maradék magyarországiaknak csak tizennyolc százaléka tett hitet a nemzeti összetartozás mellett…..Az elveszett történelmi hazánk helyett nem újat építettünk, a szétdarabolt nemzetet nem újraegységesítettük, hanem a maradékot is tovább romboltuk.
Az elmúlt hetekben azonban egy különleges érzés kerített hatalmába. Talán az örvénybe került ember érzése lehet ilyen, amikor közeledik az aljzathoz, ahonnan elrugaszkodhat, és visszajutván a szabad levegőre, új erőre kaphat. Mert nem is olyan régen még kevesen voltunk olyanok, akik a múltba révedezők, a nemzetsemlegesek és a lakcímkártyások között úgy álltunk, hogy a jelen láttán könnyes szemmel néztünk a jövőbe – milyen lesz a jövő, ha ilyen a jelen? Csakhogy növekszik a jövőbe tekintők tábora, ez pedig fölszárítja a borúlátás könnyeit. A jövőbe tekintő emlékezés is ezt segíti.
A történelmi országunkra emlékeztető újraemelt Országzászlók, felújított és új emlékhelyek nem a múltat siratják, hanem jelképes támaszt teremtenek a jövőbetekintésre. Akinek a házát felgyújtották, ha ragaszkodik szülőföldjéhez, hazájához, elődeink emlékeihez, nem az elköltözést választja, hanem az újraépítést, hiszen a jövőt csak innen lehet kezdeni. Ha marokkal hordjuk össze ma a történelmi hatvannégy vagy hetvenkét vármegye területéről a földet, nem a megismételhetetlenségbe révedünk, hanem a kapcsolatok újraépítésén munkálkodunk.”
Dr. Simicskó István, a KDNP alelnöke rövid beszédében a trianoni országcsonkítás drámai adatait ismertette, majd nemzeti kormányt kívánt a hazának.
Befejezésül a Szózat hangjaira félárbócra engedték az Országzászlót, ezután a jelenlévő több ezer ember együtt énekelte el a Himnuszt és a Székely himnuszt.
A felemelő megemlékezés és avató ünnepség óriási hatással volt a győri polgárokra. Megvalósult az az Országzászló-emlékmű, amire oly sokan vágytak és adakoztak. A meghatottság és a vitézek, lovagok, egyenruhás tisztek, a zászlók be- és kivonulásának látványa - melyek az alkalomhoz illő zeneművekre történtek - könnyeket csalt a szemükbe. Az összetartozás szép példájának lehettünk szemtanúi.
Fehérné Markó Kamilla VRNT
a győri „NE-felejcs” Polgári Egyesület elnöke